Elérkezett a várva várt nap, és szombaton reggeli után elindultunk Hatvanba. Bár az időjárás nem kedvezett nekünk, hiszen elég hűvös volt, de legalább nem esett az eső. Ahogy közeledtünk, én egyre izgatottabb lettem, vajon találkozunk-e ismerőssel? Hosszú kocsisor fogadott, és az egyik nagyon kedves fiú Cimbink még a családi táborból, aztán ahogy a bejárathoz értünk ismét találkoztunk a másik kedvenc Cimbinkkel, akivel a testvér táborba érkezéskor is sikerült összefutni. Alig ismerjük egymást, mégis ha meglátom őket valami megmagyarázhatatlan kötődést érzek. A nap folyamán többször összefutottunk, és még egy közös kávézásra is volt alkalmunk.
A gyerekeknek a fő szenzáció természetesen megint a bátor pálya volt, és mivel a családi táborban külön programokra voltak a szülők és a gyerekek beosztva, így most alkalmunk nyílt megnézni őket bátorkodás közben. Nagyon jó érzés volt látni ahogy összedolgoztak, és közös munkával elérték a kitűzött célt.
Találkoztunk pár ismerős családdal is, és sok ismerős Cimbivel. Jó volt újra látni őket, és remélem lesz még alkalmunk eltölteni pár közös órát!
Napközben többször eltáncoltunk többféle bátor tábor táncot, a búcsú előtt az én kedvencemet is, majd búcsúzásképp nagy körbe álltunk, és egymás kezét fogva elénekeltük a bátor tábor dalt, ami ismét nagyon megható volt.
Az egyik kereskedelmi csatorna egyik műsora pedig gyermeknapon mint minden évben , idén is a bátor táborról fog szólni, amit mindenkinek ajánlok, hogy egy kis betekintést nyerjen ebbe a csodavilágba.