Az életünk lassan-lassan visszatér a normális kerékvágásba, és a Bogárkánkkal történteknek szerencsére már csak a kellemes utóhatását érezzük. Bár ezt most elég furán fogalmaztam….
Még mielőtt a Testvér Táborba mentek a gyerekek, kaptam egy telefonhívást a Bátor Tábor egyik munkatársától, hogy csinálna velem egy telefonos interjút Bogárka betegségével kapcsolatban, és hogy milyen hatással volt ránk a Bátor Tábor, és ez bekerülne egy újságba. Nos, az újság, nevezetesen a Kiskegyed tegnap megjelent, fura volt magunkat látni benne, de remélem, hogy ha az emberek elolvassák a cikket, akkor látják, hogy mekkora lelki segítséget nyújt a velünk hasonló sorsú gyerekeknek, és családjaiknak ez a tábor, és rajtunk keresztül így többen megismerik ezt az Alapítványt.
Hétvégén pedig újra ellátogatunk Hatvanba, hiszen most rendezik meg a családi napot, amit már mindannyian nagyon várunk, és reméljük, hogy sok ismerős Cimbivel, és sorstárssal tölthetünk el egy napot! Ígérem, a következő bejegyzésemben mindenről beszámolok! 🙂
Jövünk Bátor Tábor!!!