Elérkezett április 6., az én drága kisfiam 10. születésnapja, és a Testvér Tábor első napja. Az otthoni gyors ünneplés után, kora délután érkeztünk meg Hatvanba. Miután bemutattak minket a gyerekek Cimbijeinek, még egy kicsit maradhattunk velük. Találkoztunk a családi táborból megismert Cimbikkel, akik szívélyesen üdvözöltek minket. Az egyik kedvenc Cimbinkkel pedig úgy üdvözöltük egymást, mint a rég nem látott barátok. Mint kiderült, olvassa a blogomat, így innen is üdvözöllek drága D…! 🙂
Miközben csinálták a gyerekek a névtáblájukat, és feldíszítették a kulacsukat, mi rég nem látott, kedves sorstárs szülőkkel beszélgettünk. Aztán eljött a búcsú ideje, ami egy váratlan fordulatot hozott, ugyanis az én drága kisfiam sírva szorított magához, és kérlelt, hogy ne menjek el, egy kis idő múlva pedig Bogárka is elkezdett sírni, bár szerintem ő csak szolidalitásból. Majd megszakadt a szívem, de tudtam, hogy jó helyen lesznek, hiszen Csodaországban Tündérek fognak vigyázni rájuk.
A négy nap gyorsan elrepült, nagyon vártam már, hogy újra magamhoz szorítsam őket, hiszen nélkülük minden olyan üres, és unalmas. Velük szép az élet!
A hazafelé vezető úton egymás szavába vágva mesélték az élményeiket. Még az első nap megünnepelték a tesó szülinapját, ami felejthetetlen emlék neki. Bogárka pedig boldogan mesélte, hogy egy házba került azzal a kislánnyal, akivel a kórházban együtt kezelődött, és jó viszonyban volt, amit most tovább erősítettek, és a tesók is barátságot kötöttek egymással. Persze megint a bátor pálya volt a legnagyobb élmény, és a tesónak az íjászat. Az íjász Cimbi szerint van is hozzá tehetsége. 🙂
Megint kaptak Bátor Táboros pólót, és karkötőt, amitől most ők ketten még jobban összetartoznak, hiszen rengeteg közös élménnyel gazdagodtak. Hazafelé pedig azt mondták, hogy ha már nem mehetnek Bátor Táborba, akkor Cimbiként fognak visszatérni, aminek én szívből örülnék!
Köszönöm nektek Kedves Cimbik, és köszönöm a Bátor Tábor teljes csapatának, hogy ilyen nagy örömet szereztetek a gyermekeimnek, újra feltöltődve jöttek haza, hiszen felejthetetlen négy napot tölthettek el Csodaországban! Egy anyának pedig nincs nagyobb öröm annál, amikor boldognak látja a gyermekeit, és ezt a boldogságot nektek köszönhetjük!