Időnként nézegetni szoktam a pályázati felhívásokat, hátha találok valami érdekeset. Novemberben találtam egy figyelemfelkeltő, számunkra nagyon is aktuális felhívást, melyet gyerekek számára hirdettek meg. A témája, hogy egy egészséges gyerek hogy mutatja be a betegséget, a gyógyulásra fókuszálva. Azokat a rajzokat amelyeket jónak ítélnek kiállítják a különböző gyerekkórházakban. Megkérdeztem az én Manókámat, akit eddig csak tesóként emlegettem, hogy lenne-e kedve egy ilyen témájú rajz elkészítéséhez. Persze motiválásként nyeremény is volt a pályázat kiírásban, szóval hamarosan elkészült a rajz, ami engem, mint érinett szülőt nagyon meghatott. Két része van a rajznak. Az első rajzon az a jelenet látható amikor Bogárka megbetegedett, és épp lumbálják, én pedig ott vagyok közben vele, és sírok, mert nagyon szomorú vagyok. Ezen a képen nincs haja a kis Tündérkénknek. A rajz másik felén pedig már Hősként ábrázolja a húgát, akinek közben megnőtt a haja, és legyőzte a betegséget. Mikor végzett a rajzzal megkérdezte, hogy mikor is betegedett meg a hugi, és mikor fogják gyógyulttá nyilvánítani, majd a két dátum is a rajzra került.
Persze megörökítettem a rajzot, mielőtt elküldtem, és mivel eltelt azóta jó pár hét, azt hittem, hogy csak az én elfogult anyai szívemnek tetszett a remekmű, ma levelet hozott a postás az én drága kisfiamnak, melyben egy oklevelet találtunk, miszerint a pályázaton való részvételért tiszteletbeli bohóc doktor lett. Persze örömében majd kiugrott a bőréből, és rögtön elújságolta a nagy hírt a mamáéknak.
Legalább most már van egy doktor is a családban! 🙂