Az utolsó nap a táborban volt mostanában a legnehezebb napom, mivel egész délelőtt kavarogtak bennem az érzések. Olyan érzések ezek, amit csak az érezhet aki járt már ebben a csoda világban. Azt kívántam, hogy bárcsak ott maradhatnánk örökre, ezekkel az emberekkel, mint egy nagy, összetartó család. Igen, összetartó! Mert az összetartás nagyon hiányzik az életemből, és ezt ott megkaptam, és láttam, hogy a gyerekeim is mennyire jól érzik magukat, és mi is megváltoztunk arra a pár napra. Bízom benne, hogy ez a változás még sokáig elkísér, hiszen ezektől az emberektől csak jót kaptunk, és ezt kamatoztatni szeretném a való világban is.
Aznap délelőtt még választható programokon vehettünk részt, miután elbúcsúztak tőlünk a Cimbik. Mivel két fotós folyamatosan azon dolgozott, hogy minden egyes perc meg legyen örökítve, így jó sok fénykép készült, és ezekből vetítettek nekünk egy csokorral. Ezek a fotók is azt tükrözik, hogy milyen önfeledtek tudtunk lenni, azt hiszem, hogy ezt minden család nevében mondhatom, akik valaha jártak itt.
Ajándékba kapott mindenki egy pólót, és egy karkötőt, ami az összetartozást szimbolizálja és amire ha ránézünk, mindig ez a boldogság fog eszünkbe jutni. A legnagyobb ajándék mégis az volt, hogy eltölthettük ott ezt a pár csodás napot, és hogy megismerkedhettünk a sok kedves és önfeláldozó emberrel. Folyamatosan arra gondoltam, hogy az nem lehet, hogy ne találkozzak többé ezekkel az emberekkel, hiszen úgy belopták magukat a szívünkbe ez alatt a pár nap alatt, hogy nem akartam őket elveszíteni! Aztán megtudtuk, hogy minden évben tartanak családi napot is, amire szeretettel várnak vissza mindenkit, így kicsit megnyugodtam, de azért ennek tudatában is nehéz volt a búcsú.
Mit jelentett nekem a Bátor Tábor? Egy olyan közösséget, ahol annyi feltétel nélküli szeretetet és odaadást kaptunk, amit az ember csak a szüleitől és a gyerekeitől kaphat. Őszinteséget, bátorítást, összefogást és összetartozást tapasztaltam ott minden egyes percben, és azt, hogy sok jó ember él a világban, és jó lenne ha az egész világ egy nagy Bátor Tábor lenne, mert akkor sokkal boldogabbak lennének az emberek!
Az összes önkéntesnek és Cimbinek szeretném megköszönni amit értünk tettek, és remélem, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk, hiszen vigyázz Bátor Tábor, tavasszal jövünk!!! 🙂
“….Együtt leszünk míg a szív dobban, emléked sziklái közt víz csobban.
S ha úgy érzed félelmek közt végleg elveszünk, szívünk közös szigetén újra együtt leszünk.
Fogd a kezem, és érezd magad biztonságban tudnod kell, hogy veled vagyunk a nagy világban.
A gond, a baj, a félelem csak nyári zápor kiáltsuk most együtt azt, hogy Bátor Tábor!……