Milyen is a Bátor Tábor? Olyan élményekkel, és kedves emberekkel teli csoda, amiről álmodni sem mertem. Persze, mint azt az előző bejegyzésem végén írtam, sok jót hallottam már róla, de ezekről az élményekről nem hallani kell, hanem átélni. Persze megpróbálom minél élethűbben leírni az ott tapasztaltakat, de olyan ez, mint amikor az ember lát valami csodaszép dolgot, lefotózza, de a fénykép mégsem adhatja vissza azt a szépséget, amit a szemünkkel és a szívünkkel megörökítettünk.
Kezdjük az elején. Csütörtökön délután érkeztünk meg, és már a kapuban nagyon kedvesen és viccesen fogadtak minket, ugyanis jelmezekbe öltözött Cimbik vártak minden családot. Miután leparkoltunk rögtön belecsobbantunk a sűrűjébe, kézműveskedés keretében minden család elkészítette a saját keresztnevével ellátott, valamilyen állat formájú kis nyakba akasztóját, hogy mindenki a nevén tudja szólítani a másikat, hiszen sok család és még több Cimbi nevét időbe telik megtanulni, és ezzel megkönnyítettük egymás dolgát.
Természetesen a Cimbik is viseltek hasonló kis táblácskát a nyakukban. Közben uzsonnát csipegettünk, majd mire készen lett minden család, és lefotóztak mindenkit, jöhetett is a vacsora, és nem sokkal később a pótvacsora, ugyanis napi hatszori étkezés van a táborban. Szigorúan egészséges ételek, nagyon finomak, és persze volt köztük újdonság is. Vacsora után egy közös családi, jelmezes mulatság következett, mely keretein belül megtanították nekünk a tábori táncot, és a Bátor Tábor dalt.
Mint megtudtam, minden évben van egy új tánc koreográfia, és mivel idén lett 15 éves a tábor, így az elmúlt évek táncaiból találtak ki egy új koreográfiát, amit az utolsó napra már mindenki betanult. Ezzel a tánccal indultak, és zárultak a napok, illetve nap végén még elénekeltük azt a bizonyos Bátor Tábor dalt, amit az első táborozás alkalmával egy Cimbi írt, és azóta ezt fel is énekelte az egyik népszerű énekesnőnk.
Ismertették velünk, hogy milyen programok várnak ránk korcsoportok szerint, hiszen külön programok voltak a szülőknek, az egészen pici, a kisebb és a nagyobb gyerekeknek. Miután elcsipegettük a pótvacsorát, mindenki vissza mehetett a házba, ahol még egy családdal voltunk elszállásolva, persze külön szobában és a szobához tartozó fürdőszobával, valamint a házhoz tartozó Cimbik némelyike is egy külön szobában aludt, de van minden háznak egy közös kis nappali része. Minden este az a menetrend, hogy miután a gyerekek lefekszenek, a szülők esti programra vissza térhetnek abba a házba, ahol az étkezések is zajlanak. Természetesen ez idő alatt a Cimbik egy része a gyerekekkel marad, és akik még nem álmosak, azokkal társasoznak, vagy kártyáznak.
Minden este játékos programok voltak a szülőknek, ami mindig nagyon szórakoztató volt, ráadásul olyan játékokat találtak ki nekünk, ami által egyre jobban megismertük a másikat. Miután vissza tértünk a házba, jókat beszélgettünk minden este a Cimbikkel, a negyedik napra már úgy megkedveltük őket, hogy haza sem akartunk jönni, de erre még visszatérek.