Elérkezett a várva várt nap, szeptember elseje! Reggel mindenki ünneplőbe öltözött, és elindultunk az iskolába. Nagyon izgultam, hogy Bogárka hogy fog szerepelni annyi ember előtt, hiszen a próbákon csak a szereplők voltak ott, most viszont az egész iskola ott lesz. Nem volt okom izgulni, ugyanis annyira ügyesen elmondta a versét, hogy én szinte zokogtam végig! Kavarogtak bennem a gondolatok! Iskolás lett az én pici lányom, az én Hősöm, annyira jó ez az érzés! Persze a tesó is nagyon ügyes volt, szóval iszonyú büszkén álltam végig az ünnepséget!
Miután vége lett az évnyitónak a gyerekeknek már ott is kellett maradniuk az iskolában. Elkezdődött nekik újra a tanulás, illetve Bogárkánk először ülhetett be az iskolapadba.
Hamarosan úgy jött haza Tündérke, hogy lett két barátnője, aminek én nagyon örültem, mert féltem, hogy nehezen fog beilleszkedni. Ahogy napról-napra jobban megismerték egymást a lányok valami olyan dolog derült ki, ami szinte hihetetlen. Az egyik kislánynak hasonló betegsége van, mint Bogárkának, és őt is a Tűzoltó utcai Klinikán kezelték kb. egy évvel előttünk.
A sors útjai kiszámíthatatlanok! Ez a két kis HŐS véletlenül egy osztályba került, és a legjobb barátnők lettek! Számomra ez szinte felfoghatatlan, és egyben megnyugtató, hogy mindketten ilyen jól vannak, hogy már iskolába járnak, és remélhetőleg ez a barátság még nagyon sokáig fog tartani, hiszen a barátságon túl még más is összeköti őket, mégpedig az út amin végig mentek. Ez a két első osztályos kislány olyan dolgokon ment már keresztül, amin szerencsére nagyon kevesen a korosztályukból, és talán pont ezért sodorta egymás mellé őket az élet, hogy vigyázzanak egymásra!