Továbbra is gyakran járunk vérkép ellenőrzésre a kórházba. Miközben várakozunk az ambulancián, gyakran találkozunk régi kedves ismerősökkel, akikkel a kórházban töltött hónapok alatt napi szinten kapcsolatban voltunk. Ilyenek többek között a gyógytornászok is. Amikor épp arra járnak, mindig körbe kérdezik a kis betegek szüleit, és érdeklődnek a gyerekek hogyléte felől. Az egyik ilyen alkalommal megemlítettem az egyik gyógytornásznak, hogy kicsit aggódom amiatt, hogy Bogárka nem nagyon akar kommunikálni a felnőttekkel. Nem csak az idegenekkel, de még az ismerősökkel is csak nagyon szűkszavúan, legyen az az óvónéni, vagy éppen a testvérem, akikkel azért elég sűrűn találkozik. Igazából amiatt aggódtam, hogy ha iskolába megy, akkor a tanító nénivel muszáj lesz beszélnie, mert különben hátrányban lesz.
Ekkor említett a kedves gyógytornász néni egy speciális tornát, amire egy jelentkezési lapot kitöltve sikerült felvételt nyernünk. Egy előre megbeszélt időpontban a kórházi tornateremben egy szakember felmérte Bogárka fizikai állapotát, majd más orvosokkal megbeszélve elmagyarázták a menetét annak a speciális tornának, amit azóta is csinálunk. A lényege, hogy minden nap nagyjából azonos időpontban végezzük ezt a tornát, ami nem tart tovább egy-két percnél, és ez hosszú távon remélhetőleg segíteni fog Bogárkának a kapcsolatteremtési nehézségeiben. Én havonta egyszer a kórházban elmondom az észrevételeimet, van-e változás Bogárka viselkedésében, stb. Ezután ők bemutatják, hogy a következő hónapban milyen tornát végezzünk. Persze szükség van a család többi tagjának az együttműködésére is, mivel a torna alatt teljes csöndnek kell lennie, így ilyenkor Apa és a Tesó némán várakozik amíg elkészülünk. Szerencsére nagyon segítőkészek, így ebből sosincs probléma. Sokszor inkább az okoz nehézséget, hogy a kis Tündérkének csökken a lelkesedése. Ilyenkor puffog egy sort, de azért megcsinálja, mert tudja, hogy ezzel segíteni szeretnénk neki.
Ha már tornánál tartunk, időközben én is elkezdtem tornázni, mert úgy érzem a mozgás kikapcsol. Mind fizikailag, mind lelkileg jót tesz, ha néha egy kicsit másra koncentrálok, és nem csak a betegséggel kapcsolatos dolgok foglalkoztatnak. Egy olyan sportot választottam, amit a sógornőm által ismertem meg, ez a kangoo, és mellette elkezdtem jógázni, hogy megtaláljam a lelki békémet. Sajnos ez ideáig még nem sikerült, de dolgozom rajta keményen, és remélhetőleg egyszer béke és nyugalom lesz a lelkemben.