Új év

A 2016-os év sem indult zökkenőmentesen. Bár Bogárka tudott 3 hetet egyfolytában oviba járni anélkül, hogy megbetegedett volna, aminek nagyon örültem, mégis volt valami, ami beárnyékolta az örömömet.

Talán már említettem, hogy a kórházban több anyukával nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, így a közösségi oldalon létrehoztunk egy zárt csoportot magunknak. Mivel már nem találkozunk napi szinten, így mégis nyomon tudjuk követni egymás életét. Erre az oldalra azonban nemcsak a jó, de a rossz hírek is eljutnak. Sajnos ebben az időszakban többen is vissza estek, kiújult a betegségük azoknak a kis hősöknek, akikkel együtt kezelődtünk. Amikor tudomásomra jutnak ezek a szomorú dolgok, akkor nagyon elkeseredek, és dühös leszek. Miért kell még egyszer szembe nézniük ezzel a szörnyű betegséggel, a kellemetlen kezelésekkel és mellékhatásaikkal ezeknek a gyerekeknek? Hol itt az igazság?

Bár tudjuk, hogy ilyenkor az anya mennyire le van terhelve mind fizikailag, mind lelkileg, mi mégis kérjük őket, hogy amint van egy szusszanásnyi idejük, tájékoztassanak minket az aktuális helyzetről. Saját tapasztalatból tudom, hogy milyen jól esik, ha érdeklődnek a szeretteink, ismerőseink a beteg gyermekünk hogyléte felől. Sajnos rengeteg csalódás ért minket az elmúlt időszakban, olyan emberek lettek irányunkban közönbösek, akiket egykor közel éreztünk magunkhoz. Sokan nem mernek ilyenkor kérdezni, pedig ha van akinek kibeszélhetjük magunkból a sok fájdalmat, akkor könnyebben tudunk a kis hőseinknek erőt adni. Hiszen ők belőlünk táplálkoznak, mi pedig azokból, akik minket körül vesznek. Talán ennek köszönhető, hogy elkezdtem írni ezt a blogot. Így kibeszélhetek magamból mindent, ami bennem kavarog, és bárki elolvashatja, még az is aki nem mer kérdezni.

Nem kell, hogy tabu téma legyen az, amikor egy emberről kiderül, hogy rákos! Sokan ki sem ejtik a szájukon ezt a szót, de teljesen mindegy, hogy ráknak, daganatnak, vagy a mi esetünkben leukémiának hívjuk, a lényeg az, hogy nyíltan kell beszélni róla, hisz a beteg csak úgy tudja felvenni a harcot ezzel a kórral szemben, ha a szerettei vele vannak, és segítik őt ebben a nehéz helyzetben!