2015. június elején megkezdtük a fenntartó kezelést. Ez alatt az időszak alatt kemoterápiás, és egyéb gyógyszereket kell szednie a kis Tündérkémnek, és gyakori vérkép ellenőrzésre kell járnunk. Az első kemoterápiás naptól számított 2 évig tart a kezelés, aminek lassan eljön a vége, na de ne szaladjunk ennyire előre!
Mivel több főorvos is dolgozik az osztályon, választani lehet, hogy kihez szeretne járni a kis beteg a fenntartó kezelés alatt. Közösen megbeszélve amellett az orvos mellett tettük le a voksunkat, aki már a kórházban töltött időszak alatt nagyon belopta magát a szívünkbe. Annyira emberi, annyira gyerekbarát, és a szakmai tudása is megkérdőjelezhetetlen számomra. Szóval D. doktorbácsi lett a nyerő, ő vizsgálja a Bogárkát 2 hetente. A vizsgálatot minden alkalommal megelőzi egy vérvétel, ami után a gyerekek választhatnak egy vigaszdíjat a kincsesládából. Bogárka sokszor gondol a tesójára is, így előfordult többször, hogy két vigaszdíjjal távoztunk. A vérvétel után következik az orvosi vizsgálat, amit persze megelőz egy hosszú várakozás. Ilyenkor a gyerekek egy alapítványi önkéntessel kézműveskedhetnek, vagy a kórház aulájában kialakított játszótéren tölthetik az időt.
Amikor végre sorra kerülünk, a vérkép eredménytől függően megbeszéljük a további gyógyszer adagolást a doktorbácsival, majd megvizsgálja a kis betegeket. Közben viccelődik, de az én kis Bogárkám nehezen oldódik fel, így eddig még nem járt sikerrel nála a doktorbácsi. Pedig én tudom, hogy nagyon szereti őt, de nem meri kimutatni felé. Ő régebben is elég visszahúzódó kislány volt, de a sok kórházban töltött idő, és a rengeteg beavatkozás még bátortalanabbá tették. Szerencsére azért itthon igazi cserfes kiscsaj, sokat viccelődnek, és persze veszekednek is a tesóval, ahogy annak lennie kell. Olykor túl nagy a szája, és ilyenkor mindig megkapja Apától: Olyan vagy, mint Anyád! Ezen persze jókat nevetünk!