Mint azt mindenhol hallani lehet, a nővérek túl vannak terhelve. Ezt hónapokon keresztül megtapasztalhattuk. Pár hónapra én is kicsit nővérré váltam…..
Bekerülésünk után az egyik nővér kedvesen elmagyarázta, és megmutatta mi lesz a feladatom a bent tartózkodásunk alatt. Minden kis betegnek van egy un. folyadék lapja, amire anya gondosan felírja hány órakor mennyit ivott a gyerek. Ezen kívül mérni kell a vizelet fajsúlyát, mennyiségét, és azt is gondosan vezetni. Ezek nagyon fontos dolgok! Viszont mivel sajnos sok a beteg, és tényleg kevés a nővér, muszáj besegíteniük a szülőknek. Ez vonatkozik a gyógyszer beadásra is. A nővér reggel mindenkinek kiosztja, de az Anyuka feladata, hogy azt a megfelelő időpontban bevegye a beteg.
A nővérekkel kapcsolatban általában jók a tapasztalataim. Segítőkészek, és van, aki a kevés ráérős idejében bújócskázik a kisebb gyerekekkel, akik persze ennek nagyon örülnek. A haematológiai osztály, ahol kis bogárka kezelődött, tele van fiatal nővérekkel. Minden csodálatom az övék, amiért ilyen lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Itt ugyanis nem csak fizikailag, de lelkileg is le vannak terhelve. Mégis tudnak mosolyogni! Akár hányszor össze találkoztam, vagy találkozom velük , mindig kedvesen mosolyognak, és a mai napig emlékeznek az én kis Hősömre, és őt is széles mosollyal üdvözlik. Pedig rengeteg Hőssel találkoznak nap-mint nap, de nem felejtik el őket.
Mint ahogy mi sem fogjuk soha elfelejteni egyetlen kórházi dolgozónak sem, legyen az orvos, vagy nővér, hogy milyen sokat tettek azért, hogy megkönnyítség azokat a nehéz hónapokat!