A Kórházban töltött első éjszaka volt életem eddigi legnehezebb pár órája. Az osztályra péntek este kerültünk be. Mindenki nagyon kedvesen, együtt érzően fogadott minket. Orvosok, nővérek, és a többi kis sors társ Anyuka. Az ember többször látja ezeket a kis beteg gyerekeket a tv-ben, pl. amikor arról közvetítenek, hogy meglátogatta a Mikulás a Tűzoltó u-i Gyermekklinika kis betegeit. Akkor persze sajnálkozik az ember, és össze szorul a szíve, de messze nincs az az érzése, mint amikor belép közéjük a kórterembe.
Az első kérdés, ami megfordult a fejembe, hogy mit keresünk mi itt?! Később, a kezdeti sokk hatás után, amikor körbe pillant: az én gyerekemnek is ki fog hullani a haja? Ez nagyon rémisztő. De ennél sokkal komolyabb dolgok vártak ránk, csak akkor ezt még nem tudtam.
Kis Tündérkénk kapott egy ágyat, én széken töltöttem az első éjszakát. Nem is hiányoltam a fekhelyet, hiszen úgy sem tudtam volna aludni. Miután túl volt a vérvételen, bekötötték az infúziót, és megrendelték az első adag vért, sikerült álomba szenderülnie az én ki bogárkámnak. Én csak ültem mellette, néztem a szép kis arcát, és potyogtak a könnyeim. Még nem féltem így! Borzasztó elesettnek, és tehetetlennek éreztem magam. Csodára vártam! Arra, hogy elalszom, és reggel arra ébredek, hogy csak egy rossz álom volt az egész. De nem jött álom a szememre, és nem jött el a várva várt csoda. Reggelre is csak a rideg tények vártak. Az én drága kislányom nagyon beteg.
Sírva ébredt, mint az elkövetkező napok mindegyikén. Az első mondata jó pár napig ez volt:
“-Anya, menjünk haza!”
Nekem pedig meg kellett értetnem vele, hogy ez nem lehetséges. El kellett magyaráznom egy kis 5 éves csöppségnek, hogy most sokáig itt leszünk a kórházban, nem mehet óvodába, és nem játszhat a testvérével, mert ez most komolyabb, mint egy szimpla nátha, vagy bármilyen betegség ami eddig megkörnyékezett minket. El kellett magyaráznom, hogy megértse, egy ronda betolakodó van a vérében, és ezt most sokáig fogják gyógyítani a doktor bácsik, doktor nénik.
Ebben nagy segítségemre volt egy könyv. Ilyen könyve csak annak van, akinek daganatos, vagy leukémiás gyermeke van. Kórházba kerülésünk után kaptuk meg, és hamarosan ez lett a kedvenc. Minden ránk váró vizsgálat, kezelés le van írva benne egy kisgyermek nyelvén. A vége persze itt is happy end. Remélem ez nálunk is így lesz! De ez még messze van.