Mindig a fénybe nézz

Két évvel ezelőtt egy más világba csöppentünk. Egy világba, ami tele van fájdalommal, szenvedéssel, reménykedéssel, de ez a világ megerősít, ez a világ felnyitotta a szememet, hogy a problémákkal magunknak kell megküzdenünk, hiszen ez által a folyamatos küzdelem által megtanuljuk más szemmel nézni a világot. Sok minden átértékelődött bennem ez alatt a két év alatt. Tudom… Tovább »

Nyolc éve, minden ősszel megrendezik a Hungaroringen az örömautóztatást a beteg gyermekekért, ami egy nagy autórajongó kisfiúnak állít emléket, akinek sajnos nem sikerült legyőznie a daganatot. Idén először mi is részt vettünk ezen a csodás eseményen, ami őszintén szólva könnyeket csal az ember szemébe. Ekkora megmozdulást, önzetlenül én még nem láttam! Tíz óra után érkeztünk… Tovább »

Elérkezett az október, tele mindenféle érzésekkel. Jó és rossz dolgok történtek most is, mint mindig amióta megkaptuk a lesújtó diagnózist. Az egyik jó dolog, hogy az egyik Alapítvány akiknek korábban a támogatottjai között voltunk, és akiknek a közreműködésével sikerült felújítanunk a fürdőszobánkat, meghirdetett egy versenyt amire a jelenlegi és egykori támogatottjai nevezhettek. Ez a Tégy jót… Tovább »

  Elérkezett a várva várt nap, szeptember elseje! Reggel mindenki ünneplőbe öltözött, és elindultunk az iskolába. Nagyon izgultam, hogy Bogárka hogy fog szerepelni annyi ember előtt, hiszen a próbákon csak a szereplők voltak ott, most viszont az egész iskola ott lesz. Nem volt okom izgulni, ugyanis annyira ügyesen elmondta a versét, hogy én szinte zokogtam végig! Kavarogtak… Tovább »

Ezt a bejegyzést mindazok emlékére írom, akiket elveszítettünk az elmúlt 2 évben. Elsősorban azokra szeretnék emlékezni akiket ismertünk, szerettünk, akikkel nap-mint nap találkoztunk, együtt sírtunk-nevettünk, de ma már nem lehetnek köztünk. Gyerekek, akikből lehetett volna VALAKI! Gyerekek, akik szerető családban éltek, akik élték a gondtalan gyermekkort mindaddig, amíg nem támadta meg szervezetüket a kór. Ők… Tovább »

Elérkezett az augusztus! Tanév végén kiderült, hogy az iskolai évnyitós műsort a tesó osztálya fogja csinálni, és szükség van két kis elsősre is az előadáshoz. Úgy gondoltuk, hogy ez jó alkalom egy közös szereplésre, így amikor a tanárnéni elküldte a műsort, nagy erőkkel kezdtünk neki a szövegtanulásnak. A szünet utolsó hetében minden nap bejártunk próbálni az… Tovább »

Eljött újra a nyár, még mindig napfény nélkül, hiszen továbbra is szedjük a gyógyszereket, és még mindig strand nélkül a fertőzés veszély miatt. Most azonban engedélyezte a doktor bácsi, hogy óvatosan egy picit megmártózhat Bogárka is a Balatonban. Ezt a nyarat is próbáltuk mozgalmassá tenni, amennyire csak tehettük, hiszen még mindig Apa dolgozik egyedül, így… Tovább »

Elérkezett a május, búcsú az óvódától. Bár nem volt könnyű az elmúlt év, a tavalyi évben pedig teljesen kimaradt Bogárka az oviból, mégis szeretettel gondolunk az ovis évekre, az óvónénikre. Sok szép emléket magunk mögött hagyva várjuk az iskolát, szinte minden nap felteszi ez a kis Hős a kérdést: Anya, mikor fogok már én is… Tovább »

Mivel mi mindig is úgy gondoltuk Apával, hogy azért vállalunk gyerekeket, hogy egy családként minél több időt töltsünk együtt, ezért igyekszünk is így élni. Mielőtt Bogárka beteg lett, azelőtt is fontos volt, hogy minél több élményt adjunk nekik, azóta pedig ezt még komolyabban gondoljuk. Hiszem, hogy a gyermekkorban eltöltött rengeteg közös családi program, megalapozza azt, hogy jó… Tovább »

A tavasz a kedvenc évszakom! Virágoznak a fák, mindenhonnan madarak csiripelése hallatszik, ébred a természet! Áprilisban három születésnapot is ünneplünk a családban, és persze a húsvétot, így mozgalmasan telik ez az időszak. A tesó húsvétkor született, így viccesen azt szoktam mondani, hogy őt nem a gólya hozta, hanem a húsvéti nyuszi. Idén nagy bulit tartottunk,… Tovább »