Mindig a fénybe nézz

Állásinterjú

Mint azt már írtam, hónapok óta munkát keresek, eddig nem sok sikerrel. Sajnos nincs sok lehetőségem, hiszen diploma és gyakorlat nélkül nem kapkodnak az ember után. Családoknál dolgoztam hosszú éveken keresztül, így gondoltam megpróbálok újra bébiszitterként dolgozni. Mivel azok a családok akiknél Bogárka betegsége előtt dolgoztam vagy elköltöztek, vagy eltűntek a süllyesztőben, így első körben feladtam egy hirdetést, amire jelentkezett is két család. A személyes találkozóig azonban nem jutottunk el, bár megbeszéltük az időpontot, de miután elmondtam a helyzetünket, mármint Bogárka betegségével kapcsolatban, mindkét helyről másnap vissza mondták a találkozót, mondván találtak mást. Hmmm….. Elgondolkodtam, ennyire megrémíti az embereket ha meghallják a szót, leukémia? Úgy látszik igen. Arra gondoltam, akkor legközelebb nem beszélek erről, ilyen világ van, nem szabad őszintének lenni.

Viszont ma megint el kellett mondanom, ugyanis egy bébiszittereket közvetítő cégnél jártam, akiknél már évekkel ezelőtt regisztráltam, és ott muszáj őszintének lenni. Ma személyesen találkoztam egy családdal, illetve a szülőkkel, persze más jelentkezők is voltak, így majd később értesítenek, hogy kiválasztottak-e, amin csodálkoznék, ugyanis elég feszült idegállapotban érkeztem meg, miután odafele menet hátulról belém hajtottak, és bár nem lett komolyabb sérülés az autón, ez 2 hónapon belül a második ilyen eset volt. Szóval eleve feszülten érkeztem meg, aztán amikor beszélnem kellett magamról, és el kellett mondanom Bogárka betegségét, nos, nagyon ideges voltam, és ezt érezni lehetett sajnos. Valahogy írni sokkal könnyebb róla, mint beszélni, pláne idegen embereknek, akik nem is ismernek. Nagyon szimpatikus volt a házaspár, de nem sok jót jósolok magamnak, hiszen a többi jelentkező élete valószínűleg sokkal egyszerűbb, mint az enyém, és senkinek nincs szüksége bonyodalmakra. Ha mégis engem választanának, annak nagyon örülnék, hiszen ideje vissza rázódnom abba az életbe, amit Bogárka betegsége által meg kellett szakítanom.

forward-476100__1801

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. H. Eszti says:

    Szia! Én örülök, hogy megtaláltad a blogot! Írok mindenképp! 🙂

  2. Márta Brájer says:

    Szia! Nagyon örülök, hogy Rá találtam a blogodra. Sajnos hadonló cipőben járunk. Az én kislányom 6 éves és all leukémiából gyógyul. Szívesen megismerkednék Veled, ha van kedved írj a brajerm@hotmail.com címemre. Talán még az álláskeresésben is tudnék segíteni. Üdv. Márti


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!