November másodika, számunkra egy nagyon fontos dátum, hiszen ezen a napon vette be Bogárka az utolsó gyógyszereit. Ettől a naptól kezdve nincs tilalom, hiszen az esti gyógyszer előtt és után egy órával nem lehetett tejet és tejterméket fogyasztani, ami miatt sokszor volt sírás, mert amikor a tesó ivott egy pohár tejet akkor bizony Bogárka is megkívánta, és ha előtte vette be a gyógyszert, akkor ő nem ihatott, ki kellett várnia az egy órát. Mostantól viszont akkor iszik tejet amikor csak akar! 🙂 Hurrá! Mivel 2 éven keresztül a gyógyszerek nagyon fontos szerepet játszottak a kis Hősünk életében, és ezáltal az enyémben is, így azt gondoltam, hogy megszokásból esténként hívom majd a konyhába, hogy bevegye a piruláját, de úgy tűnik gyorsabban hozzá szoktunk ehhez a helyzethez, mint azt gondoltam. Bár a jó dolgokat mindig könnyebb megszokni, és ez most is beigazolódott. Az elmúlt hónapokban persze volt olyan, hogy elfelejtettük a gyógyszert, de ilyenkor az éjszaka folyamán kipattant a szemem, és rohantam őt felébreszteni, hogy ne maradjon ki, hiszen ezektől a piruláktól várjuk a gyógyulást!
Elkezdődött egy új fejezet az életünkben, aminek az egyik fontos állomása a két éves záróvizsgálat, amit még az ünnepek előtt megcsinálnak. Ha rá gondolok nagyon izgulok, ezért inkább próbálom ilyenkor elterelni a gondolataimat, mert elég őrjítő arra várni, hogy vajon mi történik a leukémiás sejtekkel a gyógyszerek nélkül?! Sikerült a sok szernek végleg kiűzniük őket Bogárka szervezetéből, vagy….? Erre inkább nem gondolok, hiszen csak a pozitív dolgokra szabad koncentrálni, főleg most! Nem is beszélünk róla, tudja, hogy lesz, és hogy milyen vizsgálatok várnak rá, de nem napi téma, hiszen az orvosok és a gyógyszerek segítettek az egészségi állapotán, az én feladatom pedig az, hogy mentálisan is jól érezze magát, és láthatóan jó irányba haladunk!
Mivel az osztálya már év eleje óta jár úszni, és Bogárka is nagyon szeretett volna járni, így a doktorbácsi engedélyével ő is elkezdhette az úszást. Az oviban már egyszer elkezdte, de jött ez a fránya betegség, és abba kellett hagyni, pedig nagyon szereti a vizet. Azóta azért az alapítványi házban lévő medencében szerencsére tudott pancsolni, de ez most mégis más lesz, hiszen egy újabb tiltólistás dolog lett engedélyezve, így egyenrangúnak érezheti magát a többi osztálytársával.
Az úszásnál maradva, történt egy szuper úszó esemény ebben a hónapban! Ismét megrendezték az Országos Úszó Bajnokságot, és mi idén is elmentünk szurkolni a kedvencünknek, Hosszú Katinkának. Csakúgy mint tavaly, most is csináltunk közös képet, és megajándékozta a gyerekeket egy-egy olyan emléktárggyal, amit az érmek mellé kapott, így még jobban belopta magát a szívünkbe. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: