Eltelt egy újabb év. Egy év, aminek az első fele még tele volt nehézségekkel, és félelmekkel, de szerencsére az év második felében ezek a nehézségek és félelmek enyhültek. Persze még mindig nem vagyunk nyugodtak, és már tudjuk, hogy az életünk sohasem lesz olyan, mint régen, de bízunk benne, hogy az évek múlásával talán a félelmeink is szép lassan elmúlnak majd, hiszen nem lehet egy egész életet félelemben élni! Reménykedünk benne, hogy minden jóra fordul, minden könnyebb lesz majd!
Az ünnepek ismét csodásan teltek, hiszen együtt volt a család. Immáron kiegészülve készültünk a karácsonyra, hiszen Dió kutya is épp annyira izgatott volt, mint a gyerekek. Igaz, ő nem az ajándékok miatt, hanem a fenyőfa díszítése közben előkerült díszek miatt. Idén is december 23-án este együtt díszítettük fel a fát, majd másnap reggelre a Jézuska meghozta az ajándékokat. Mindenki megkapta amire vágyott, de a legnagyobb ajándék ismét az volt, hogy velünk lehetett Bogárka.
Tudtuk, hogy a következő évben sem tudunk még teljesen fellélegezni, de bíztunk benne, hogy sok jó dolog vár még ránk. Hiszen mi is lehet jobb annál, mikor együtt van a család, és mindenki jól van?!
Idén először töltöttük úgy együtt a szilvesztert, hogy a gyerekek is megvárták az éjfélt. Együtt meghallgattuk a Himnuszt, majd koccintottunk. Elmondtuk a gyerekeknek, hogy ilyenkor az emberek kívánni szoktak valamit az új esztendőre. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian ugyan azt kívántuk:
GYÓGYULJON MEG A MI TÜNDÉRKÉNK!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: