Elérkezett az október, a kis Tündérkénk születésnapja. Mint minden évben, idén is én készítettem a tortát, Bogárka legnagyobb örömére. Meg is ünnepeltük a családdal, és még az ovis barátnő is eljött az ünnepségre, akinek különösen örült Bogárka, hiszen amióta a kislány iskolás lett, azóta már ritkábban tudnak találkozni. Minden nagyon jól sikerült, azonban az én szívemben volt egy kis szomorúság, hiszen napra pontosan egy évvel ezelőtt lázasodott be először a mi kincsünk, aminek akkor még nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, de aztán hamar kiderült a szomorú diagnózis, hogy mi is okozta a lázat. Így ez az örömteli dátum egyben fájdalmas dátum is lett. Azt hiszem ez így is marad amíg csak élek. Remélhetőleg Bogárkának ez a nap mindig az örömökkel teli napot fogja jelenteni!
Továbbra is igyekeztünk minél többet programozni, hiszen volt mit bepótolnunk. Hol egy kis séta valamelyik közeli erdőben a friss levegőn, hol vízparton, rossz idő esetén pedig irány a mozi, vagy a cirkusz! Gyerekkoromban nem szerettem a cirkuszt, de amióta szülő lettem, és látom, hogy az én gyerekeim mennyire élvezik, én is örömömet lelem az előadásokban. Hiszen ha ők boldogok, akkor én is boldog vagyok!
Kommentek