Új családtag érkezik

Mivel már régóta nyaggattak minket a gyerekek egy kutyusért, úgy gondoltuk, hogy ebben a helyzetben nagyon jót fog tenni nekik. D. doktorbácsi beleegyezése után elkezdtünk nézelődni az interneten. Mivel én eléggé tisztaság mániás vagyok, így csak olyan fajta jöhetett szóba, amelyiknek nem igazán hullik a szőre, és persze kis termetű. Így esett a választásunk a shi-tzura, és az is kikötés volt, hogy fiút szeretnénk. Egy szombat délelőtt sikerült is kiviteleznünk a kutyus vásárlást. Nagyon nagy volt az öröm! A Dió nevet adtuk neki. Ráadásul kiderült, hogy Dió aznap született, amikor először mentünk az alapítványi rehabilitációs házba, ezért úgy gondoltam, hogy ez egy jel, és minden nagyon jó lesz! Innentől kezdve Dió is a családhoz tartozott, és ő is mindig jött velünk kirándulni.

Kis Bogárka úgy kényezteti a mai napig Diót, mintha egy kisbaba lenne. Testvérükként szeretik. Persze a szobatisztaságra nevelés okozott némi fejtörést, hiszen még soha nem volt szobakutyánk, de idővel beletanultunk. A gyerekeknek pedig tényleg nagyon jót tett, hogy ők is gondoskodhatnak valakiről. Lett egy élő plüss kutyánk, hiszen olyan pihe-puha a szőre, mint egy játékboltban vásárolt plüssnek.

Dió eleinte a kosarában aludt, de idővel mintha tudná, hogy ő miért került hozzánk, minden éjszakát a Bogárka szobája előtt tölt. Ott alszik, és vigyáz rá minden éjjel, őrzi az álmát., olyan, mint egy kis testőr.

Nagyon örülök neki, hogy hagytam magam befolyásolni, és sikerült rábeszélniük a gyerekeknek, hogy legyen egy kutyusunk, mert hiszem, hogy neki is szerepe van abban, hogy Tündérke ilyen jól van.