Kórház

Tűzoltó Utcai Gyermekklinika. Azelőtt sosem jártam ott.  A környéken többször is, de nem tudtam, hogy ott van ez a kórház. Ma már csukott szemmel is oda találnék.

A kórtermek, folyosók mind mesés fali festményekkel vannak díszítve. Van egy úgynevezett mese folyosó, ezen keresztül kell megközelíteni az osztályokat.

Az osztályt a dolgozók festették át, a munka folyamatról fényképek vannak a falon. Innen tanultuk meg, hogy melyik nővérnek, orvosnak mi a neve. A gyerekek szeretik ezeket a képeket nézegetni.

Hétköznap nagy a nyüzsgés, ugyanis ez egy oktató kórház, rengeteg rezidens orvos is dolgozik itt, akik nap-mint nap alaposan megvizsgálják a kis betegeket. Miután elcsendesedik az osztály, kinyit a játszóház. Ez egy nagy szoba, pár lépésre a kórtermektől. Itt játszhatnak a gyerekek órákon keresztül. Amikor először beléptünk, az volt az érzésem, hogy ekkora kínálat, még egy játék boltban sincs. Igazi fiús- és lányos játékok, sok társas játék, és egy kedves néni, akivel lehet mindenféle jó dolgot alkotni.  Rengeteg időt töltöttünk a játszóházban. Szerencsére kezelések közben is ki lehet menni játszani az infúziós állvánnyal együtt, ha a beteg állapota engedi. Ez az a hely, ami feledteti a gyerekekkel a fájdalmakat, és kellemesebbé teszi a kórházban töltött időt.

A másik dolog, ami feldobja a kis betegek napját, a bohóc dokik látogatása! Szerda délutánonként minden gyerek őket várja, sőt, mi anyukák is. Ugyanis a mi napunkat is feldobták. Még annak a betegnek is mosolyt tudnak varázsolni az arcára, akinek rossz napja van. Mindig bevonják a gyerekeket a varázslatokba, és soha nem távoznak anélkül, hogy ne hajtogatnák meg mindenkinek a kívánt lufi figurát.

Mivel a gyerekekkel együtt az anyukák is beköltöznek ilyenkor, így baba-mama szobákat alakítottak ki a kórház épületében. Az első héten én is ott aludtam, de mivel a kis bogárkám sokszor sírt utánam éjszaka, ezért kaptunk egy sarkot, ahol a beteg ágy mellett aludhat a szülő egy pót ágyon. Mi anyukák, ezt ficaknak hívtuk. Általában kisebb gyerekek és szülei kapták meg. Kevés ilyen hely volt, így mindig izgultunk, amikor több napos kezelésre mentünk, hogy legyen hely a ficakban. Az elkülönítőkről egy előző bejegyzésemben már írtam. Itt azok a betegek kapnak helyet, akik hajlamosabbak egy fertőzésre a betegségük miatt, ill. akik elkaptak valamilyen fertőzést.  Ezt a kórtermet általában mindenki megkapja egyszer a kezelés alatt. Sajnos ez alól mi sem voltunk kivételek!

Persze ennél sokkal több részből áll a kórház, most azokat a részeket mutattam be, amelyekben a kezelések alatt mi is megfordultunk. Emlékszem, egy beszélgetés alkalmával említette az egyik nővér, hogy amint befejeződik az intenzív terápiás időszak, már nem mennek fel hozzájuk a kis betegek. Elfelejtik őket. Pedig nem így van! Sosem fogjuk elfelejteni őket! Viszont annyi megpróbáltatás után nem szívesen szembesülne senki a sok fájdalmas emlékkel. A mai napig rettegek attól, hogy egyszer mégis vissza kell mennünk. Szerintem ezzel mindannyian így vagyunk, akik a gyermekeiket vitték oda hónapokon keresztül. Sokszor az is nehéz, amikor “csak” az ambulanciára megyünk vérvételre.