Irány haza!

Miután kiderült a Tündérkém betegsége, úgy gondoltam, hogy most jó ideig a kórház lesz az “otthonunk”. Tévedtem. Ugyanis az a szemlélet, hogy amikor csak lehet, a beteg állapota engedi, a kezelések között otthon, a szerettei körében gyógyuljanak a kis Hősök.  Szerencsére hamarabb haza engedtek minket, mint először hittem. A műtét másnapján a nővér hozta az örömhírt. Hétvégére haza mehetünk! Örömünkben mindkettőnknek könnybe lábadt a szeme. Végre a saját ágyunkban aludhatunk, és végre lehet játszani a tesóval! Persze csak óvatosan! Nagyon le van ilyenkor gyengülve az immunrendszer, így könnyen el lehet kapni bármilyen betegséget. Haza indulásunk előtt el láttak minket mindenféle instrukcióval. Ha felmegy a láza, azonnal vissza kell menni a kórházba, fokozottabban kell figyelni a tisztaságra, a nagyon alapos kézmosásra. Egy ideig nem fogadhatunk vendégeket, csak a szűk családtagokkal találkozhat a kis beteg.

Ezen a napon végre újra én mehettem a fiamért az iskolába. Persze nem tudta, hogy én megyek, így volt nagy öröm! A hétvége persze nem telt el felhőtlenül, hiszen folyamatosan azon izgultam, hogy nehogy belázasodjon a kis betegünk. Az első dolgom az volt, hogy egy táskába össze pakoltam minden szükséges dolgot ami kellhet, ha hirtelen menni kell. Így éltünk hónapokon keresztül. Egy táska folyton arra várt, hogy ha indulni kell, csak felkapjuk. Mint amikor a kismama össze pakol, mert bármikor megindulhat a szülés. Erre később többször is volt példa sajnos. De ezen a hétvégén nem!

Micsoda boldogság volt hallani a kis Tündérke kacaját újra! Mert úgy, mint a bátyó, senki nem tudja megnevettetni. Mivel még friss volt a műtéti seb, ezért nagyon oda kellett figyelni a fürdésnél, és az alvásnál is. Viszont a tesók ragaszkodtak hozzá, hogy együtt alhassanak. Így Apa éjszakára átköltözött az egyik gyerek szobába, mi pedig hárman aludtunk a nagy ágyon. Ez a kezelés alatt végig így volt, amikor otthon lehettünk.

Sajnos ezen a hétvégén egy nehéz, és szomorú feladat is várt rám. Le kellett vágnom az én kincsemnek a gyönyörű loknis haját…………