<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mindig a fénybe nézz</provider_name><provider_url>https://mindigafenybenezz.cafeblog.hu</provider_url><author_name>H. Eszti</author_name><author_url>https://mindigafenybenezz.cafeblog.hu/author/h_eszti/</author_url><title>Terápia vége</title><html>&lt;p&gt;A tervezett 8-9 hónap helyett 7 hónap alatt fejeztük be az intenzív kemoterápiás kezelést, mivel csak ritkán csúsztunk meg a kezelésekkel egy-egy láz miatt. Május végére befejeződött életünk eddigi legnehezebb időszaka, és csak reménykedhetünk benne, hogy soha többet nem kell újra átélnünk ezeket a hónapokat! Bevett szokás a kórházban, hogy aki befejezi a kezelést, kap egy oklevelet, amiben megköszönik a kis HŐSÖKNEK, hogy olyan ügyesek voltak a kezelések alatt. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-large wp-image-338&quot; src=&quot;https://mindigafenybenezz.cafeblog.hu/files/2016/09/20160725_181140-600x360.jpg&quot; alt=&quot;20160725_181140&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;360&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ezt az oklevelet aláírják az orvosok, és a nővérek is. Na ez volt az a pillanat, amikor megint eltört nálam a mécses. Erre a napra vártunk 7 hónapon keresztül, és végre elérkezett! Nem tudom szavakba önteni mit éreztem! Talán egy kicsit megnyugodtam, talán egy kicsit elmúlt a félelem amit nap-mint nap éreztem. A félelem amit az váltott ki belőlem, hogy vajon nekünk sikerül-e. Amikor mi Anyukák találkoztunk, mindig érdeklődtünk egymás gyerekei hogyléte felől. Ilyenkor a rossz hírek is eljutottak hozzánk, és a legnehezebb a mai napig az, amikor tartanom kell magam, és rezzenéstelen arccal tudomásul venni, hogy egy kis HŐS eltávozott. A szívem szakad meg ilyenkor, és ezer darabra hull, de az én kis HŐSÖM nem tudhat ezekről a tragédiákról, nem láthatja rajtam a fájdalmat, mivel nem szeretném, ha bármiféle negatív gondolat indulna el a kis fejében. Persze éjszaka amikor senki nem lát, akkor kitör belőlem a fájdalom!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Amit éreztem még, az a büszkeség! Igen, nagyon büszke voltam az én kis drágaságomra, hogy olyan hősiesen és bátran viselte ezeket a nehéz hónapokat! Büszke voltam, és vagyok a mai napig arra, hogy én lehetek az anyukája ennek a kislánynak! Ő tett engem ilyen erőssé, hiszen általa váltam azzá, aki most vagyok: &lt;strong&gt;Egy büszke, és boldog Anyuka, aki &lt;/strong&gt; &lt;strong&gt;rengeteget tanult a gyermekeitől az elmúlt 2 évben! &lt;/strong&gt;Más lett az értékrendem, és tudom, nem számít pénz, vagy hatalom, ha egészségesek a szeretteid, akkor mindened megvan!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;em&gt;&lt;span style=&quot;color: #ff0000&quot;&gt;Az én szememben Ő a legnagyobb &lt;strong&gt;HŐS &lt;/strong&gt;az egész világon&lt;span style=&quot;color: #ff0000&quot;&gt;!&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-large wp-image-32&quot; src=&quot;https://mindigafenybenezz.cafeblog.hu/files/2016/07/20150520_144040-600x360.jpg&quot; alt=&quot;20150520_144040&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;360&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>