1.0Mindig a fénybe nézzhttps://mindigafenybenezz.cafeblog.huH. Esztihttps://mindigafenybenezz.cafeblog.hu/author/h_eszti/<p><img class="alignnone size-large wp-image-92" src="https://mindigafenybenezz.cafeblog.hu/files/2016/07/vervetel-600x400.jpg" alt="vervetel" width="600" height="400" /></p> <p> A Kórházban töltött első éjszaka volt életem eddigi legnehezebb pár órája. Az osztályra péntek este kerültünk be. Mindenki nagyon kedvesen, együtt érzően fogadott minket. Orvosok, nővérek, és a többi kis sors társ Anyuka. Az ember többször látja ezeket a kis beteg gyerekeket a tv-ben, pl. amikor arról közvetítenek, hogy meglátogatta a Mikulás a Tűzoltó u-i Gyermekklinika kis betegeit. Akkor persze sajnálkozik az ember, és össze szorul a szíve, de messze nincs az az érzése, mint amikor belép közéjük a kórterembe.</p> <p>Az első kérdés, ami megfordult a fejembe, hogy mit keresünk mi itt?! Később, a kezdeti sokk hatás után, amikor körbe pillant: az én gyerekemnek is ki fog hullani a haja? Ez nagyon rémisztő. De ennél sokkal komolyabb dolgok vártak ránk, csak akkor ezt még nem tudtam.</p> <p>Kis Tündérkénk kapott egy ágyat, én széken töltöttem az első éjszakát. Nem is hiányoltam a fekhelyet, hiszen úgy sem tudtam volna aludni. Miután túl volt a vérvételen, bekötötték az infúziót, és megrendelték az első adag vért, sikerült álomba szenderülnie az én ki bogárkámnak. Én csak ültem mellette, néztem a szép kis arcát, és potyogtak a könnyeim.<em>  Még nem féltem így! </em>Borzasztó elesettnek, és tehetetlennek éreztem magam. <span style="color: #ff0000"><strong>Csodára vártam<span style="color: #333333">!</span></strong><span style="color: #333333"> Arra, hogy elalszom, és reggel arra ébredek, hogy csak egy rossz álom volt az egész. De nem jött álom a szememre, és nem jött el a várva várt csoda. Reggelre is csak a rideg tények vártak. <em>Az én drága kislányom nagyon beteg.</em></span></span></p> <p>Sírva ébredt, mint az elkövetkező napok mindegyikén. Az első mondata jó pár napig ez volt:</p> <p><span style="color: #333333"><strong>"-<span style="color: #ff0000">Anya, menjünk haza<span style="color: #333333">!"</span></span></strong></span></p> <p>Nekem pedig meg kellett értetnem vele, hogy ez nem lehetséges. El kellett magyaráznom egy kis 5 éves csöppségnek, hogy most sokáig itt leszünk a kórházban, nem mehet óvodába, és nem játszhat a testvérével, mert ez most komolyabb, mint egy szimpla nátha, vagy bármilyen betegség ami eddig megkörnyékezett minket. El kellett magyaráznom, hogy megértse, egy ronda betolakodó van a vérében, és ezt most sokáig fogják gyógyítani a doktor bácsik, doktor nénik. </p> <p>Ebben nagy segítségemre volt egy könyv. Ilyen könyve csak annak van, akinek  daganatos, vagy leukémiás gyermeke van. Kórházba kerülésünk után kaptuk meg, és hamarosan ez lett a kedvenc. Minden ránk váró vizsgálat, kezelés le van írva benne egy kisgyermek nyelvén. A vége persze itt is happy end. <em>Remélem ez nálunk is így lesz! </em>De ez még messze van.</p> <p><img class="alignnone size-large wp-image-79" src="https://mindigafenybenezz.cafeblog.hu/files/2016/07/20160721_183408-e1469381218211-360x600.jpg" alt="20160721_183408" width="360" height="600" /></p> <p> </p>rich