Viszlát ovi!

Elérkezett a május, búcsú az óvódától. Bár nem volt könnyű az elmúlt év, a tavalyi évben pedig teljesen kimaradt Bogárka az oviból, mégis szeretettel gondolunk az ovis évekre, az óvónénikre. Sok szép emléket magunk mögött hagyva várjuk az iskolát, szinte minden nap felteszi ez a kis Hős a kérdést: Anya, mikor fogok már én is olvasni, és írni?

Az utolsó Anyák napja az oviban nagyon megható volt. Amikor átadták a gyerekek a saját kezűleg készített ajándékot, Bogárka úgy borult a nyakamba, hogy tudtam, ő is pontosan érzi, a mi anya-lánya kapcsolatunk más, hiszen olyan dolgokon mentünk keresztül, ami nagyon közel hozott minket egymáshoz. Egymásra voltunk utalva hónapokon keresztül, és tudja, bármilyen nagy a baj, mindig mellette leszek, amíg csak élünk!

Végre elérkezett a nagy nap, Bogárka ovis ballagása! Már hetek óta számoltuk, hogy hányat kell még aludni a nagy eseményig. Azt sem bánta, hogy szoknyát kell felvennie (mivel ki nem állhatja ezt a ruhadarabot), csak ballaghasson már, mert amióta a tesó elballagott, azóta vágyott ő is egy ballagási csokorra, amit most duplán meg is kapott, hiszen a mama is csináltatott egyet. Így a maci csoportos kislánynak rögtön két macis csokra is lett, amit persze nagy becsben őrzünk akárcsak a tesó a sajátjait.