Nyár, napfény és vízpart nélkül

Elérkezett a nyár! A tesónak is megkezdődött az iskolai szünet, kezdhettük tervezni a programokat. Nem volt könnyű dolgunk, mivel a fertőzésveszély miatt nem lehetett sem medencében, sem természetes vizekben fürdeni, de megoldottuk a helyzetet. Vettünk itthonra egy kisebb medencét, amibe nem raktunk semmilyen vegyszert, és abban pancsolhatott Bogárka.  A fenntartó kezelés alatt szedett egyik kemoterápiás gyógyszer fényérzékeny, ami azt jelenti, hogy óvakodni kell a napsütéstől, mert a bőrön foltok jelenhetnek meg. Ezt megelőzendően beszereztünk vékony hosszú ujjú blúzokat, és vékony hosszú nadrágokat. A kalap pedig szinte állandó viselet volt, hiszen a fejbőrt is óvni kellett.

Próbáltunk olyan programokat találni, ahol árnyékos hely van, és nem kell attól tartanunk, hogy kárt tesz a kis Bogárkánk bőrén a nap. Persze a naptej is alap kellék lett a táskámban.

Nyár közepén egy szép meglepetésben volt részünk. A betegséget megelőzően családoknál dolgoztam, gyerekekre vigyáztam. Egyik este meglátogatott minket az egyik Anyuka, akinek a kisfiára vigyáztam, és átadott nekünk egy ajándékot. A többi családdal együtt kaptunk tőlük egy pár napos nyaralást az ország egyik szép helyére. Annyira meghatódtam, el sem akartam hinni, hogy ennyire kedvesek. Nagyon jól éreztük magunkat, végre együtt tölthettünk pár gondtalan napot!

Mivel az állatokat mindannyian nagyon szeretjük, így ezen a nyáron ők voltak az utazásaink főszereplői. Igazából mindegy is volt, hogy hol vagyunk, egy dolog számított igazán, az, hogy együtt lehessünk! Nincs kórház, nincsenek kezelések, csak mi, együtt!

Egy fontos dolog várt még ránk a nyár közepén, méghozzá egy műtét. El kellett távolítani a kis Hősöm mellkasából azt a portot, amit a kezelés elején beraktak neki, hogy könnyebben menjen a vérvétel, és az infúzió beszúrás. Szerencsére minden rendben ment, így a műtét napján haza is engedtek minket.  Az évek múlásával elhalványulnak majd a rossz emlékek a kis Tündérkém fejében, de ez a kis heg mindig emlékeztetni fogja őt arra, hogy egykor milyen komoly dolgokon ment keresztül.