A tervezett 8-9 hónap helyett 7 hónap alatt fejeztük be az intenzív kemoterápiás kezelést, mivel csak ritkán csúsztunk meg a kezelésekkel egy-egy láz miatt. Május végére befejeződött életünk eddigi legnehezebb időszaka, és csak reménykedhetünk benne, hogy soha többet nem kell újra átélnünk ezeket a hónapokat! Bevett szokás a kórházban, hogy aki befejezi a kezelést, kap egy oklevelet, amiben megköszönik a kis HŐSÖKNEK, hogy olyan ügyesek voltak a kezelések alatt.
Ezt az oklevelet aláírják az orvosok, és a nővérek is. Na ez volt az a pillanat, amikor megint eltört nálam a mécses. Erre a napra vártunk 7 hónapon keresztül, és végre elérkezett! Nem tudom szavakba önteni mit éreztem! Talán egy kicsit megnyugodtam, talán egy kicsit elmúlt a félelem amit nap-mint nap éreztem. A félelem amit az váltott ki belőlem, hogy vajon nekünk sikerül-e. Amikor mi Anyukák találkoztunk, mindig érdeklődtünk egymás gyerekei hogyléte felől. Ilyenkor a rossz hírek is eljutottak hozzánk, és a legnehezebb a mai napig az, amikor tartanom kell magam, és rezzenéstelen arccal tudomásul venni, hogy egy kis HŐS eltávozott. A szívem szakad meg ilyenkor, és ezer darabra hull, de az én kis HŐSÖM nem tudhat ezekről a tragédiákról, nem láthatja rajtam a fájdalmat, mivel nem szeretném, ha bármiféle negatív gondolat indulna el a kis fejében. Persze éjszaka amikor senki nem lát, akkor kitör belőlem a fájdalom!
Amit éreztem még, az a büszkeség! Igen, nagyon büszke voltam az én kis drágaságomra, hogy olyan hősiesen és bátran viselte ezeket a nehéz hónapokat! Büszke voltam, és vagyok a mai napig arra, hogy én lehetek az anyukája ennek a kislánynak! Ő tett engem ilyen erőssé, hiszen általa váltam azzá, aki most vagyok: Egy büszke, és boldog Anyuka, aki rengeteget tanult a gyermekeitől az elmúlt 2 évben! Más lett az értékrendem, és tudom, nem számít pénz, vagy hatalom, ha egészségesek a szeretteid, akkor mindened megvan!
Az én szememben Ő a legnagyobb HŐS az egész világon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: