Anyák napja

MÁJUS

Ez a hónap sokkal nehezebb volt, mint a többi a kezelés során. Igaz, eljött az intenzív terápia vége, és az is igaz, hogy mondták az elején, hogy készüljek fel arra, hogy a vége lesz a legnehezebb. Azonban erre nem lehet felkészülni. Nagyon fáradtak voltunk már mindketten. Az utolsó hónapra esett az a kezelés sorozat, amitől az összes haja kihullott. Ez sem volt könnyű lelkileg. Pedig tudtuk, hogy be fog következni, de amikor tényleg megtörténik, azt mégsem olyan könnyű átélni. Erre a hónapra esett a második szteroidos kezelés. Remélem soha többet nem lesz rá szükségünk! A mellékhatások pedig sokasodtak az első szteroidhoz képest. Fény és hang érzékenységgel bővült a paletta. Már reggel 9 órakor sírt a kis Bogárka, hogy mikor lesz már sötét. Otthon teljes nyugalmat tudtam biztosítani neki amikor csak ketten voltunk. A kórházban azonban nagy a nyüzsgés, így a bent töltött napok lassan, és nehezen teltek. Ekkor már a nappali osztályon kapta a kezelést. Reggel bementünk, és este jöttünk haza.

Anyák napja

Teljesen más értelmet kapott számomra, hogy Anya lehetek. Átélhettem olyan dolgokat, amit sosem akartam, és bár eddig is boldogsággal töltött el a tudat, hogy Anya vagyok, de most sokkal boldogabb érzés fog el, amikor a gyerekeimre nézek. Boldog vagyok, hogy ők vannak nekem, mert találkoztam Anyákkal, akik már soha többet nem ölelhetik át a kincsüket. Ennél borzasztóbb dolgot el sem tudok képzelni! Az iskolai Anyák napja idén sokkal nehezebb volt, mert közben a másik gyermekem otthon várt nagyon betegen.

Gyereknap, Ballagás

Ebben az évben a gyermeknap is máshogy telt. Nem mentünk sehova, mert a tömeget még kerülnünk kellett, de mindent bepótolunk! Május végén, a kezelés utolsó hetében hívott minket az óvónéni, hogy menjünk el a ballagásra, ha tudunk. Igaz, a Bogárka csak jövőre ballag, de a barátnői idén. A doktor bácsi engedélyével ott voltunk az ovis ballagáson, de a tömeg elkerülése miatt csak a végére mentünk. Persze sapkában, és szájmaszkban mentünk, mert még nagyon vigyázni kellett a kis Tündérkére. Nagy volt a meglepetés, amikor az ünnepség végére oda értünk! Többen összesúgtak, amikor meglátták a kis hősömet, mások pedig sírva fakadtak. Érdekes reakciókat vált ki az emberekből, ha valaki más, mint ők. Nem mindennapi látvány egy felpuffadt arcú, sapkás, maszkos kislány, főleg nem egy ballagáson. A lényeg, hogy az óvó néni, és a lányok nagyon örültek a rég nem látott barátnőjüknek. Meg is örökítettük ezt az örömteli eseményt.