Mindig a fénybe nézz

Elérkezett az október, a kis Tündérkénk születésnapja. Mint minden évben, idén is én készítettem a tortát, Bogárka legnagyobb örömére. Meg is ünnepeltük a családdal, és még az ovis barátnő is eljött az ünnepségre, akinek különösen örült Bogárka, hiszen amióta a kislány iskolás lett, azóta már ritkábban tudnak találkozni. Minden nagyon jól sikerült, azonban az én… Tovább »

Eljött a szeptember, folytathattuk a régi életünket, legalábbis úgy terveztük. Mivel a tesó iskolájában nem alakultak jól a dolgok, a pszichológus tanácsára iskolát váltottunk. Bár az első időszak nem volt könnyű az új suliban, de később miután sikerült beilleszkedni, kiderült, hogy nagyon jó döntést hoztunk. Jó kis osztályba került, és nagyon szuper tanító nénikhez. Megkezdődött Bogárkánknak az… Tovább »

Elérkezett a nyár! A tesónak is megkezdődött az iskolai szünet, kezdhettük tervezni a programokat. Nem volt könnyű dolgunk, mivel a fertőzésveszély miatt nem lehetett sem medencében, sem természetes vizekben fürdeni, de megoldottuk a helyzetet. Vettünk itthonra egy kisebb medencét, amibe nem raktunk semmilyen vegyszert, és abban pancsolhatott Bogárka.  A fenntartó kezelés alatt szedett egyik kemoterápiás gyógyszer fényérzékeny, ami… Tovább »

2015. június elején megkezdtük a fenntartó kezelést. Ez alatt az időszak alatt kemoterápiás, és egyéb gyógyszereket kell szednie a kis Tündérkémnek, és gyakori vérkép ellenőrzésre kell járnunk. Az első kemoterápiás naptól számított 2 évig tart a kezelés, aminek lassan eljön a vége, na de ne szaladjunk ennyire előre! Mivel több főorvos is dolgozik az osztályon, választani lehet,… Tovább »

A tervezett 8-9 hónap helyett 7 hónap alatt fejeztük be az intenzív kemoterápiás kezelést, mivel csak ritkán csúsztunk meg a kezelésekkel egy-egy láz miatt. Május végére befejeződött életünk eddigi legnehezebb időszaka, és csak reménykedhetünk benne, hogy soha többet nem kell újra átélnünk ezeket a hónapokat! Bevett szokás a kórházban, hogy aki befejezi a kezelést, kap… Tovább »

MÁJUS Ez a hónap sokkal nehezebb volt, mint a többi a kezelés során. Igaz, eljött az intenzív terápia vége, és az is igaz, hogy mondták az elején, hogy készüljek fel arra, hogy a vége lesz a legnehezebb. Azonban erre nem lehet felkészülni. Nagyon fáradtak voltunk már mindketten. Az utolsó hónapra esett az a kezelés sorozat,… Tovább »

A másik kedvenc Alapítványunk irodája a kórházzal szemben található. Őket kerestem fel először. Ők az az Alapítvány, akik azon felül, hogy tárgy, vagy élelmiszer, ill. tisztítószer adásával segíti a családokat, még élményekkel teli felüdülést is biztosítanak annak a családnak, aki ellátogat a rehabilitációs házukba. Ez a Minden jó ház. Találó a név. Abban az 5… Tovább »

Az egyik kedves Alapítványunk a Csodalámpa. Amíg kezelődtünk, addig is élményeket adtak. Kéthetente mese délutánt tartanak a kis betegeknek a kórházon belül. Ilyenkor átsétálunk a nappali osztályra. Meghívnak egy ismert embert, általában egy színészt, hogy meséljenek a gyerekeknek. Erre az egy órára teljesen elfelejtik a kicsik a betegségüket. Ezek a csodálatos emberek, úgy mesélnek annak a… Tovább »

Amikor a kezelés felén túl voltunk, az egyik itthon töltött időszakban megbetegedtem. Mint általában az Anyák, így én sem vagyok az az ágyban fekvő beteg típus. Hiszen egy Anya sosem lehet beteg! Mert mi van akkor a gyerekekkel? Ki csinálja meg a reggeli kakaót? Ki viszi őket Óvodába, Iskolába? Ki tanul velük? Ki ad vacsorát,… Tovább »