Hajvágás

Bogárkámnak szép, hosszú fürtjei voltak. Az orvos azt mondta, hogy a kezelés kezdetétől kb. 1 hónapra fog kihullani a haja, de persze ez is mindenkinél változó. Így az első otthon töltött hétvégén, a kis 5 évesünkkel megbeszélve, sor került a hajvágásra. Ez így leírva egyszerűnek tűnik, hiszen mi van egy hajvágásban? Majd vissza nő. De a mi esetünkben, ismerve a hajvágás okát, ez egyáltalán nem volt ilyen egyszerű. Ráadásul a múltban sok esetben torkollott vitába egy-egy frizura elkészítése, és bevallom, többször mondtam neki a hisztije közepén, hogy levágom rövidre, és akkor nem kell azon vitatkoznunk, hogy húzza a fésű a haját, vagy ő nem ilyen fonásra gondolt, stb.

De félre téve mindenféle lelkiismeret furdalást, muszáj volt megtennem ezt az egy kicsi, de nagyon nehéz mozdulatot. Azt már előre megbeszéltük, hogy nem fogom nagyon rövidre vágni, és eltesszük emlékbe a haját. Összefontam, nagy levegőt vettem, majd a sokadik próbálkozásra végül mégis sikerült összecsuknom az ollót. Nem tudtam könnyek nélkül megtenni, de persze a háta mögött ültem, így ő ebből semmit nem észlelt. Még egy picit igazítottam rajta, és kész is volt az új kleopátra frizura. Nagyon jól állt neki ez is! Persze furcsán méricskélte magát amikor bele nézett a tükörbe, de amikor mellé álltam, és  azt látta, hogy olyan frizurája van, mint nekem, akkor megnyugodott. Hiszen a kislányok mindig az anyukájukra szeretnének hasonlítani.

Másnap reggel morcosan ébredt, és azt mondta, hogy már nem szép, és mi lesz, ha kihullik a haja? Mindenki ki fogja csúfolni. Próbáltam elmagyarázni, hogy rövid hajjal, sőt kopaszon is lehet valaki szép. Különben is, a szépség belülről fakad, ő pedig egy nagyon kedves, aranyos kislány, szóval gyönyörű, hajjal, vagy anélkül.

Ezután még kétszer lett levágva a haja, és nem is hullott ki egy hónap múlva. Kb. 10 hét elteltével veszítette el a fele haját, és a kezelés vége felé a maradékot, így nem is tartott sokáig a “haj mentes” időszakunk. Az óvónénije varrt neki aranyos kis kendőket, de nem volt hajlandó felvenni. Inkább vékony sapkát hordott, amikor elmentünk otthonról, a kórházban és otthon pedig végül nem zavarta a kopaszság. Még viccelődtünk is vele nyáron, hogy milyen jó neki, hogy semmi nem melegíti a fejét.

Mára ismét gyönyörű fürtjei lettek, igaz még nem hosszú, és sötétebb, mint volt, de ez nem számít. Ő abban reménykedett, hogy egyenes lesz az új haja, így folyton össze kell fognom neki, mert idegesítik a loknik. Furcsa dolgok ezek. Régebben sokat vitatkoztunk, nem szerette, ha becopfozom a haját, mostanság pedig ébredés után rögtön jön, és kér: -“Anya, copfozd be a hajam!”